Görcsök az izmokban

Egy kis anatómia
Ahhoz, hogy izmaink agyunk parancsai alapján húzódjanak össze, az agykéregben rejlő motorikus zóna, a gerincvelő a hosszú idegszálak (axonok), valamint az őket ellátó érrendszer, és a megcélzott izomzat kölcsönösen összehangolt munkájára van szükség. Ehhez még hozzájárul a szervezetben, a vérplazmában feloldott ásványi anyagok megfelelő aránya, mennyisége és az idegszál, valamint a munkára fogott izomszalagok közötti kapcsolat, az ingerület átadásának színhelye, ezek összhangja. A fentiekből máris következik, hogy egy bonyolult folyamatról van szó, ahol a szervezetben sok helyen jelentkezhet kóros elváltozás, ezek következtében a tervezett izommunka vagy egyáltalán nem valósul meg, vagy pedig bizonyos élményekkel (fájdalom, zsibbadás, gyengeség érzésével) párosul.
Amennyiben az agykéregben történt meg az agykárosodás (agyinfarktus ischémiás – oxigénhiányos, esetleg agyvérzéses katasztrófák következményei) a végtag gyengeségéről, akár lebénulásáról beszélünk. Hasonló a helyzet a gerincvelő sérüléseinél is (csigolyatörés, idegszál elszakadása, annak a csontszilánkok éles peremei által történt átmetszése). Ezek mind urgens, azaz sürgősségi helyzetek, tehát nem csupán izomgörcsökkel, fájdalmakkal járó panaszok.
Marad tehát a gerincvelőből kilépő hatalmas idegrostok funkcióinak elemzése. Itt már több kiváltó ok is létezik.

• Megváltozott az energiát, oxigént szállító erek keresztmetszete, így sokkal kevesebb glükózt, oxigént juttatnak a dolgozó izomba. Ezúttal tökéletlen égés keletkezik, a felkínált cukrok nem tudnak átalakulni energiává, vízzé és széndioxiddá, hanem az egész reakció megakad a tejsav termelésénél és felgyülemlésénél. Ez az állapot minden túlterhelt, tehát intenzív edzés alatt lévő izomra érvényes. Laikusan izomláznak nevezzük. A tejsav jelenléte savas kémhatást vált ki, megnyílnak a hajszálerek pórusai, sokkal több folyadék kerül ki az izomrostok közé, mint általában. Az izom tapintásra kemény, fájdalmas, szinte görcsös állapotba kerül. Várni kell, amíg a véráram kimossa a megtermelt savat, és lassan újra helyreáll a rend.
• Más a helyzet akkor, ha érelmeszesedés, vagyis koleszterin és kalcium lerakódása, esetleg egyéb külső, a tápláló ütőereket szűkítő mechanizmus (gyulladás) folytán eleve kevesebb energia és oxigén jut el a mozgatott izmokba. Itt az izmokban elraktározott oxigén mennyisége kevesebb, ezért az égési folyamatokhoz nem elegendő, így a tejsavképződés nagyon gyorsan kialakul. Oly’ hatalmas, mély fájdalmakat generál, amelyek megakadályozzák a beteget a villamosra, autóbuszra való felszállásban. Ezt már klaudikációs fájdalomnak nevezzük. Ebben az esetben konzultálni kell orvos – angiológus specialistával, ahol a károsodás helyének, minőségének feltárásával eszközlik a megfelelő kezelést.
• Egészen más a helyzet akkor, ha a beteg más, komoly, egész testre kiható betegségben szenved, melynek csupán az egyik megnyilvánulása az alsó végtagok idegeinek, és izomzatának funkcióbeli károsodása. Ilyen betegség a cukorbetegség (Diabetes melitus), amely az apró erek és hajszálerek falát károsítja. Jelentősen csökkenti a szövetek közti anyagcserét, így az oxigén és a glükóz helyhez szállítását is. Hasonlóan károsít a magas vérnyomás (M. hypertenzius), mely nemcsak a szívtől messze, tehát a perifériális erek működését károsítja, hanem az izmokat mozgató idegszálak falában elhelyezkedett, azokat ellátó, apró erecskék funkcióit is. Ezáltal már az idegszál sem működik jól, fájdalommal (nemcsak az izmok, hanem a bőrfelület fájdalmával) jelentkező korképről van szó, amely idült szövődményként alakul ki.
• Eltérő a megítélés akkor, amikor a gerinccsatornából kilépő idegszál van mechanikusan ingerelve. Itt porckorongsérvről beszélünk, mely az idegszál gyökerénél szorítja, nyomja a rostokat. Hasonló a kép ha gerincferdülésről, csigolyák blokkos elcsúszásáról van szó. Itt a fájdalom már elemi mozdulatnál is jelen van. Nincs szükség erőteljes tornára. Ebben a helyzetben a csigolyák közti rés (foramen) szélessége, a csontok és egyéb rugalmas szövetek mechanikus nyomása, ingere váltja ki a fájdalmat. Közben az idegszál vizenyősen megvastagodik és rendkívül érzékennyé válik.
• Az idegszál nemcsak a parancsot közvetítő motorikus (centrifugális), és az ingereket a központ felé vezető érző (centripetális) idegrostokat tartalmaz, hanem még ún. vegetatív, tudatalatti idegrostokat is. Ez utóbbiak felelnek a láb túlzott izzadásáért, a rossz vérkeringés, így a jeges, hideg lábak kialakulásáért, sőt a láb bőrének, a körmök és a szőrzet minőségének alakulásáért. ,
• Továbbá nagyon egyszerűen. A vér laboratóriumi kivizsgálásával, az ásványi anyagok szintjének az ellenőrzésével is feltárhatjuk a vérben oldódó kalcium (Ca2+) és a magnézium (Mg2+) valós értékeit. Ezek az ásványok kölcsönös egyensúlyban vannak. Az egyensúly megváltozásai szintén vezethetnek fáradtsághoz, levertséghez, izomfájdalmakhoz, akár izomgörcsökhöz is.

A megfelelő diagnózis szakorvos – neurológus, ortopéd, belgyógyász, diabetológus, idegsebész, stb. - konzultációi után tárható fel. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy apró, finom elváltozásokat, károsodásokat sokkal könnyebb orvosolni, mint az idült, hosszú éveken át történő, a beteg egészsége ellen dolgozó folyamatokat.

A gyógyítás lehetőségei
A fájdalmak orvoslása néha nagyon egyszerű, csupán a hiányzó magnézium pótlásából áll. A többi leletnél viszont aprólékos kivizsgálás feltárhat porckorongsérvet, csontkinövéseket vagy metabolikus, belgyógyászati komoly betegségeket is, melyek gyógyítása már a megfelelő szakorvos ajánlásai alapján történik. Végülis a gyógykezelés és a megelőzés a megfelelő szakvélemények alapján történik. Itt szinte minden esetben rendkívül fontos szerepet játszik a beteg együttműködése, a megfelelő étrend, a gyógytornák, a rehabilitáció, a fizikai mozgás beiktatásával egyidőben
A szerző az aneszteziológia, az intenzív medicína és az akupunktúra szakorvosa

MUDr. Balázs Tibor