Parkinson kór – a középkorú és az idősödő 50-60 éves korosztály betegsége

A Parkinson – kórt már 200 éve ismeri az orvostudomány, s azóta több és több részletre derült fény a kutatások folyamán. Önmagában a gyógykezelés csupán enyhíti a tüneteket, itt valójában az agy gyógyíthatatlan betegségéről beszélünk.
A folyamat az idegsejtek károsodásával kezdődik, majd azok pusztulásával folytatódik. Közben az első helyen áll az ingerület – átvivő ún. hírvivő molekula a dopamin termelésének csökkenése. Minél kevesebb ez a neuronok közötti jelátadást biztosító molekula, annál rosszabb a mozgást irányító és a finom összhangot bebiztosító idegsejtek (neuronok) munkája, összhangja. A végeredmény pedig a test, a végtagok, főként a kezek ellenőrizhetetlen rándulásai, remegései.
Az agy belső, fejlődéstanilag idősebb területein – ilyen a középagy is – nagyon fontos központok helyezkednek el. Ebben az esetben érdekes szürkeállományú „magvak” vannak, ahol az idegsejtek nagy kiterjedésű csoportokba tömörülnek. Ezeket bazális ganglionoknak nevezzük. Ezek a központok képeznek összekapcsolást és áthidalást a nagyagy, a kisagy és a gerincvelőben elhelyezkedő, ún. motorikus neuronok között. Itt történik „a parancs” lebontása, átkódolása finom struktúrákra, és itt van a finom mozgás az egyensúly és a finom motorikus reflexek ellenőrzése, valamint azok összehangolása.
Mit is jelent mindez?!
Az izomzat tónusa, feszessége, sőt az egymással ellentétesen húzó izmok (flexor – behajlító, extensor – kinyújtó) ingerületei vannak tökéletes egyensúlyban összehangolva. E finom egyensúlyok hibái folytán fel tudjuk sorolni a beteget jellemző testhelyzetet, hiszen a mosoly, a mozgás nélküli merev arckifejezés, valamint a csoszogós járás ugyanúgy bizonyítja a kórt, mint a hajlott testtartás, sőt az egymással ellentétesen húzó (ránduló) izmok kölcsönös kötélhúzása, melynek következtében megjelenik a kontrolálhatatlan remegés.
Mikroszkopikusan az agy idegsejtjei degenerálódnak, lassan elpusztulnak. A két idegsejt közötti speciális kapcsolatban (szinapszis) csökken a dopamin mennyisége, így az ingerület, mint értékes jel nem tud átjutni a megfelelő központokba. Végül pedig az idegsejteken belül megjelennek a speciális elváltozások (Lewy testek) alakjában, majd az idegsejt elhalása következik.
Ezért a tünetek idővel súlyosbodnak és lassan minden szempontból korlátozzák a beteget: a kezek, mint fogóeszközök használatától kezdve a gomb begombolásától az evőkanál használatáig, egészen a mozgás korlátozásáig, a pszichés problémák kialakulásáig, sőt az agy degenerációja folytán akár a demencióig (a tudat, az emlékezés, az összetett agyi tevékenység, kognitív funkciók leépülése). Szerte a világon a becslések szerint 6-7 millió embert érint ez a betegség. Nálunk több tízezerre tehető a megbetegedettek száma.
Sajnos az agy nem csak a középagy szintjén károsodik, hanem nagyon fontos tudatalatti központok munkájában is (hipotalamusz). Így a betegség nem csak a motorikus funkciók romlására korlátozódik, hanem a központi idegrendszer irányította emóciók, a depresszió, sőt a vegetatív idegrendszerhez tartozó székrekedés, inkontinencia, a szaglás elvesztése, akár a kettőslátás, merevedési zavarok kialakulása is megjelenik.
A kutatók rengeteg gyógyszert fejlesztettek ki, melyek pótolják a csökkent termelésű dopamin mennyiségét, így annak szintjét állandósítani tudjuk. A gyógyszerek mérséklik a tüneteket. Sajnos a kórkép kialakulása az idő teltével rosszabb és rosszabb lesz. Mai napig az agy károsodása meggátolhatatlan, visszafordíthatatlan. A férfiakat jobban sújtja, az esetek 55%-a, míg a nők esetében a betegség kialakulásának esélye 45%. Ez a betegség az egyik leggyakoribb idegi problémakör, melynek komoly szociális, etikai és anyagi vonatkozásai vannak. A súlyosan sérült beteg akár tolókocsihoz, ágyhoz lesz kötve, ellátása pedig speciálisan képzett személyzetet igényel, befekvéses, intézeti ellátás formájában. A tudat, az értelem, az intelligencia fokozatos leépülésének függvényében az egyszerű kommunikáció, az ismerősök, a családtagok, sőt a kezelő személyzet felismerése is a kór haladtával egyre nehezebb lesz. A beteg személyisége is leépül, önmaga pedig egy elszigetelt világba zárkózik.
Mit tehet a beteg ha a kór gyógyíthatatlan?!
Pár jó tanács szokásainkat, életvitelünket illetően:

Amennyiben az agyszövet funkciói jó hatásfokkal megőrizhetőek, ennek megfelelően elodázhatóak az agy degenerációjával, az idegsejtek elpusztulásával együtt járó testi- lelki leépülés egyes megjelenési formái. Célunk a teljes értékű aktív idős kor megérése, ahol a nyugdíjas ember még alkot, érdeklődik, minőségi életet él és nincs ráutalva a családtagok, gondozók, szakemberek nagy csapatának segítségére.
A szerző az aneszteziológia, az intenzív medicína és az akupunktúra szakorvosa

MUDr. Balázs Tibor