Mérgező dísznövényeink

Cserépben nevelt szobanövények és a kertben díszlő díszcserjék virágzatukkal, leveleik színével, erezetével, azok arányosságaival, sőt illatukkal és lombozatuk alakjával nem csak esztétikai értéket képviselnek, hanem megnyugvást, lelki ellazulást is kiváltanak. A pihenés egyik formáját nyújtják számunkra. Nemcsak, hogy szépek, hanem hasznosak is és elrendezésük, gondozásuk valamint a kívánt művészeti élmény elérése már komoly hozzáértést is elvár gondozóiktól (pl.: bonsai, oltott rózsák, vagy a szépen megválasztott egynyári virágok színeinek harmóniája). Lépten-nyomon találkozunk velük, minden kertben megtalálhatók. Közben gyakran, éppen a dísznövények levele, hajtása, sőt a termése is különféle alkaloidokat, más néven méreganyagokat tartalmaz.
         Itt szó szerint érvényes a mondás, miszerint minden gyógyszer túladagolva már méreg. Hasonlóan működnek a gyógynövények is, melyek hatóanyagait ismeri és felhasználja a modern gyógyszerészet és az orvoslás. Ám eltévesztve akár véletlen fogyasztással, szemünkbe, a nyálkahártyákhoz való érintéssel kisebb nagyobb mérgezést, égést, a felületek károsodását, tehát lokális elváltozásokat okozhatnak. Más a helyzet az elfogyasztott színes, csábító bogyótermésekkel, melyeket a gyanútlan kisgyermek akár össze is téveszthet valami más, ehető gyümölccsel: nadragulya (atropin hatónyag)- feketeáfonyával. Hasonlóan színes és csábító termései vannak a közönséges magyalnak, a közönséges tiszafának, de a gyöngyvirágnak is (konvala toxin)
Kertünkben kora tavasztól ékeskednek a szebbnél szebb virágok, melyek fokozatosan kínálják a veszélyek lehetőségeit is, ezért említek néhányat, melyek szinte mindenütt előfordulnak, tehát jó tudni róluk. Gyöngyvirág levelei könnyen összetéveszthetők a tavaszi salátának is fogyasztott medvehagyma levelével. A gyöngyvirág viszont erősen mérgező konvalatoxint tartalmaz. A tulipán hagymája, mikor nyáron felszedjük, kísértetiesen hasonlít a vöröshagyma kisebb méretű hagymáira. Ez is a véletlen felcserélés lehetőségét kínálja, s jó tudni, hogy a tulipán hagymái is tartalmaznak mérgező vegyületeket, szaponinokat, melyek ingerlik a száj és a garat nyálkahártyáját. Búbos lonc – a közönséges lonc illatos és varázslatos virágai által kedvelt díszcserje. Bogyója azonban kísértetiesen hasonlítanak az apró kerti gyümölcsökre (ribizli, áfonya), így kisgyermekek számára nagy veszélyt jelentenek. Hányás, hasmenés, rossz közérzet, akár szívritmus zavar is előfordulhat fogyasztásuk következtében. Közönséges tiszafa piros vagy narancssárga bogyóterméseivel hívja fel magára a figyelmet. A termés húsos része ráadásul édes! Az egész növény, tehát a levelei, a hajtásai, a kérge, sőt a magja is mérgező, csupán a húsos, édes termés nem mérgező. Amennyiben a kisgyermek lenyelte egészben a magot, akkor még nincs semmi baj. De ha elharaptuk és megrágtuk a magot, annak mérgező anyaga a taxin nevű alkaloida már hirtelenül lelassítja a szívműködést, akár meg is állíthatja azt! Hasonló mérgezéseket okoz a tiszafa leveleiből készült tea fogyasztása is! Szinte mindenütt előfordul a közönséges borostyán, mint örökzöld kúszónövény. Van termése is, mégpedig sűrű fejeket alkotó sötétkék, fekete, esetleg ritkábban sárgás bogyók. Emberek számára enyhén mérgezők, a madarak viszont fogyasztják és így az elpottyantott ürülékkel a szomszédos kertekben is terjed a borostyán. Rendkívül keserű, így ritka a mérgezés. Viszont levélzete érintkezés alkalmával allergiás tüneteket válthat ki. Cserepes- , konténeres dísznövényeink között gyakori a közönséges leander. Az egyik legmérgezőbb dísznövényeink közé tartozik. Méreganyagát alkaloidok és glykozidok alkotják. A szakirodalom leírt már halálos mérgezést néhány levél elfogyasztása útján is! A méreganyag a szívizomra hat, mely görcsökkel, szédüléssel, hidegrázással, hányással majd magas lázzal jelentkezik. A közönséges magyal kerek, húsos termései lehetnek pirosak, sőt kék színűek is. Kisgyermekek számára csábítóak, hiszen érett ízletes gyümölcsre hasonlítanak. A termések a mérgezőek, melyek alkaloidokat, terpenoidokat tartalmaznak. A szakirodalom 20 bogyó elfogyasztása esetén felnőttnél már mérgezést írt le (hányás és hasmenés formájában). Nagyon dekoratív szobanövényünk a dieffenbachia, mely levélzete, szára sőt gyökérzete is mérgező alkaloidokat tartalmaz. Ezek a szájat, a nyelvet borító nyálkahártyát, sőt a kötőhártyát lokálisan is támadják, marások, égési sebek alakjában. Ősszel virít a rózsaszíntől a halványliláig színezett őszi kikerics. Létezik vadon élő és nemesített kerti változata is. Valamennyi változata erős hatóanyagú alkalodiot, kolchicint tartalmaz, melyet már a modern orvostudomány is alkalmaz a köszvény gyógyítására. Sajnos a véletlenszerű elfogyasztása súlyos mérgezéshez vezet, melyek a testünk gyorsan szaporodó sejtjeit károsítják! Hatására hasmenés, víz és ásványi anyagok vesztése, a vér besűrűsödése akár sokkos állapot is kialakulhat. Pontuszi havasszépe, azálea és rododendron néven is ismert. Egyes fajtáik virágzata, pollenje, sőt nektárja is mérgező. Így a belőle készült méz is mérgező. Hashajtó és hallucinogén hatású, lassítja a szívműködést, súlyos esetben leáll a légzés. Szinte mindenütt előfordul a vérehulló fecskefű. Nedvét szemölcsök irtására, teáját pedig sokféle teakeverék részeként akár méregtelenítésre is fel lehet használni. Ismert gyógynövény. A nedve azonban nyálkahártyára, kötőhártyára kerülése folytán rendkívül maró, fájdalmas égéseket, égési sebeket okoz. Ebben az esetben a károkat bőséges vizes öblögetéssel, semlegesítő, nyugtató krémek alkalmazásával, a szem irritálása esetén pedig szemcseppek és pár órás nyugalom (fotofóbia) beiktatásával tudjuk orvosolni. A kiskertészek jól tudják, hogy a solanum nemzetségbe (burgonyafélék nemzetsége) tartozó növények is tartalmaznak méreganyagokat. Ezek közé tartoznak vad növények is – a nadragulya, valamint különféle angyalkürt változatok – datura – más néven a csattanó maszlag, melyek virágai, termései, magjai, sőt még a kérge és gyökérzete is mérgezők. Hasonló irritáló szerepük van a különféle csípős és még az édes paprikának is, ezért használjuk őket fűszernövényként. Itt a kapszaicin hatóanyagról van szó, mely ingerli a gyomor nyálkahártyáját. Nagy mennyiség fogyasztása esetén még a vesék is károsodhatnak (cseresznyepaprika, chilli és a gyufapaprika). Tudjuk, hogy a burgonya virágzata után keletkező bogyótermések, sőt a föld felszínén a nap hatására megzöldült burgonya is tartalmaz méreganyagokat. Némelyek, mint a zöld paradicsom, megfelelő hőkezelés után elbomlanak és ártalmatlanná válnak. Ebbe a csoportba tartozik még a zsidócseresznye, az inka cseresznye – egynyári, akár évelő bokor. Ehető termése narancssárga bogyó, mely sárgásfehéres hártyás toktermésben található. Rengeteg C-vitamint tartalmaz, viszont a rokon zsidócseresznye termése már ehetetlen! Gyakran találkozunk a közönséges gyűszűvirággal is. Méreganyaga a glykozid. Kardiológiában digoxin, digitoxin, lanatozid és hasonló gyógyszerek hatóanyagaként szívizom erősítő gyógykészítményként alkalmazzák. Bizonyos csonthéjas növények magjaiban szerves ciánvegyületek találhatók. Kisgyermekek szervezetében fogyasztás után mérgező hatást váltanak ki (amigdalin). A keserűmandula, a kajszi barack, az őszibarack, a nektarin magjaiban található vegyületekről van szó, melyek a sejtlélegzést gátolják, beáll a sejthalál. A ricinus növény terméséből az orvostudomány ricinus olajat alkalmaz. Termése babhoz hasonló, sőt finom mintás bogár kitinpáncélját utánzó rajzolat is található. Gyermekeket megtévesztheti, szétharapva hashajtó, mérgező. Különös pozíciója van a máknak, hiszen éretlen termése, annak tejszínű nedve mérgező alkaloidokat tartalmaz, melyek közül egy tucatnyit az orvostudomány felhasznál a gyógyításban. Rendkívül mérgezőek, ezért használatukat a törvény rendkívüli szigorral szabályozza!
    A nyárfa és a fűzfa repülő pelyhei különféle mikroszkópikus allergének szállítására szolgálnak, főleg pollen allergiáról beszélünk. A túlérzékeny betegnél gyorsan bekövetkeznek az allergia tünetei, melyek légszomj, és sokk tünetekké fejlődhetnek ki. A sárgarépa, a paradicsom, levelén, szárán elhelyezkedő szőröcskék kontakt allergiát okozhatnak a nyílt bőrfelületeken. A parlagfű a késő őszi pollenallergiáért felel. A mogyoró, a nyírfa és egyéb tavaszi fák virágai, azok pollenjei a kora tavaszi pollen allergia kiváltói.
    A termések, levelek alakja és színe főleg a kisgyermekeket veszélyezteti. Elsősorban arra kellene felhívni a figyelmet, hogy a kisgyermek testsúlya, a testben található folyadék mennyisége, a szervek és a méregtelenítő rendszerek érettsége kisebb, alacsonyabb, ezért a legkisebb hányás, a folyadék és ásványanyag veszteség is komoly elváltozásokat okozhatnak. Ezek már életveszélyes állapotok. Ezen kívül a máj méregtelenítő funkciója sem tökéletes, így hosszabb ideig tart a bejutott mérgező anyagok hatása és azok lebontása a szervezetben.
A felsorolás távolról sem mindenre kiterjedő, csupán figyelmeztetés a kisgyermekes családoknak. A gyerekekkel beszélni kell, és felhívni a figyelmüket, hogy milyen veszélyek léteznek. Nem azt jelenti, hogy az ilyen típusú növényeket el kell irtani a ház tájáról, csupán ismerni kell őket, és figyelmeztetni a veszélyekre.
A szerző az aneszteziológia, az intenzív medicína és az akupunktúra szakorvosa.

MUDr. Balázs Tibor.