Amikor a gravitáció győz…
Az idei tél „hozta a formáját”: gyakoriak voltak a fagyos, csúszós, havas utak, s lehet, hogy még nincs vége... A súrlódás megváltozik, könnyebben elveszíthetjük az egyensúlyunkat, és gyakran győz a gravitáció, azaz a Föld vonzereje.
Testünk tömegéből adódik, hogy minden kilogramm tömeg 9,81 N erő húz a Föld középpontja felé. Ez pedig azt jelenti, hogy ha a megfelelően felöltöztetett kisgyerek elcsúszik, talán nem is sír, ha megüti magát, feláll, és szalad tovább. Nem ez történik viszont egy testesebb és idősebb emberrel, akinél a védekező reflexek már működnek tökéletesen. Az idős ember esésekor egészen más mechanizmusok működnek, ezért a fiatalnál sosem tapasztalt típusú sérülések, ficamok, törések, bevérzések jöhetnek létre.
A kor előrehaladásával testünk rugalmassága megváltozik. Itt nemcsak a csontok szakítószilárdságára, rugalmasságára gondolok, hanem a forgókat, a csatlakozó felületeket kapcsoló, védő inak, hártyák, ízületi vápák minőségére, strukturális változásaira is. Tehát sokkal hamarabb kificamodik az idős ember lába, keze, amikor védekezni próbál az esés folyamán. Sokkal hamarabb letörik, lepattan egy darab porc, vagy egy kis darab a csontból (pl. a könyök csont is), amelyre éppen ráesett. Tekintettel arra, hogy a vázizomzat óvó-védő hatása is sokkal gyengébb, gyakrabban találkozunk olyan törésekkel, melyek fiatal korban szinte nem is léteznek.
Minél magasabb a beteg kora, annál kevesebb, rugalmasságot biztosító fehérje alapú vegyület van a csontokban. Nő az ásványi anyagok mennyisége a fehérjék rovására, sőt bizonyos hormonok hatására a fehérjék lebontódnak és csontritkulás alakul ki. Az ilyen csont úgy törik, mint az üveg. Rengeteg szilánk alakul ki, melyek messzire kerülnek a törés helyétől. Ráadásul a csonthártya sem képes ezeket a szilánkokat összetartani. Így sokkal bonyolultabb a műtéti beavatkozás, és maga a felgyógyulás is. Eséskor - még ha megfelelő is a téli ruházat vastagsága - sajnos a váll, a felkar, a könyök és a csukló szenved a legtöbbet. A ruházat elég jól védi a mellkas csontjait, de az esés az időseknél bordarepedést, sőt -törést, esetleg gerincsérülést okozhat. Súlyos következményekkel járhat a medence sérülése. A statisztikák a combcsont nyaki részét, mégpedig a forgón belüli sérülékeny szakaszát emelik leginkább. Idős embereknél bonyolult helyzet alakul ki, hiszen a járás, az ülés, az alapvető szükségletek kielégítésének lehetősége is rendkívül korlátozott. Ráadásul a combcsont feje még a fém beültetése esetén is nagyon nehezen gyógyul és sok kellemetlen szövődménnyel jár. Emiatt sok esetben a combcsont és a csípőízület protézisére is szükség van.
Különösen nagy figyelmet kellene fordítani a beteg agyműködésének figyelésére akkor is, ha látszólag semmi baja nincs, csupán megütötte a fejét. Ilyenkor agyrázkódás és a nyakcsigolyák sérülése szokott előfordulni. Súlyosabb esetben az apró visszerek, a csonton belüli vagy a koponya belső falában elhelyezkedő nagyobb vénák sérülése miatt az agyhártyák közé szivárgó vér koponyán belüli vérzést és túlnyomást okoz. A sérült csak órákkal később lesz rosszul, szédül, fejfájásra panaszkodik, hányingere lesz, esetleg hány, és megváltozik az eszmélete. Sürgősen szakemberhez kell vinni, ahol a modern diagnosztikai módszerekkel kimutatható a koponyán belüli, az agyhártya alatti vérzés. Sokkal nagyobb veszélyt jelent az agyszövet ereinek sérülése. A bevérzés ebben az esetben a beteg élet is veszélyeztetheti, ha nem távolítják el idejében (a koponya meglékelésével leszívják a kiömlött vért). Az idejében érkező szakorvosi ellátás életet menthet.
Hangsúlyozni kell, hogy a sérült végtagot nem szabad feleslegesen mozgatni, mert a csontok szilánkjai, élei további károkat okozhatnak az ép lágy szövetekben (erek, idegszálak, másodlagos sérülései). A felesleges mozdulatok rendkívüli fájdalmasak, sokszor a beteg értelmi állapota is sérül, akár el is ájulhat.
Miután a beteget ellátták, a gyorsabb felépülés érdekében érdemes szerves kalciumot, szilíciumot és egyéb ásványokat tartalmazó táplálékkiegészítőt fogyasztani. Ezzel segíthetjük az ásványok a törött csontba történő gyorsabb beépülését.
Ami a legfontosabb…
O A sérült végtagot nyugalomba kell helyezni: sínbe tenni, rögzíteni.
O El kell kerülni, hogy a sérült megfázzon. Tehát a testet melegen kell tartani, amíg nem jön az orvosi segítség. Be kell takarni, védeni a hidegtől.
O Ne zavarjuk feleslegesen, a sérültnek nyugalomra, csendre van szüksége. A felesleges stressz újabb és újabb hormonokat szabadít fel, amelyek megváltoztatják a beteg vérnyomását, a sérült erek erősebben véreznek.
O Próbáljuk csökkenteni a fájdalmat! Néha elég a jó szó, a bátorítás, néha fájdalomcsillapító gyógyszerre is szükség van. Az erős ópioid injekció beadását bízzuk a szakemberre.
O Nagyon fontos a folyadékpótlás. Ebben az esetben egyértelműnek kellene lenni, hogy az agykoponya és a hasüregi szervek károsodtak-e, hogy a betegnek van-e hányingere! A sérült ellátását követően a műtéti beavatkozás, altatás szempontjából kifejezetten rossz, ha a beteg gyomra tele van. Ezért a folyadékot a személyzet infúzió formájában pótolja, ami lehetővé teszi a vérnyomás megfelelő szinten tartását és az esetleges altatást is.
O Segítsük a sérült kórházba szállítását. Bejelentjük a sérülést, kihívjuk az orvost, esetleg óvatosan, valamilyen más szállító eszköz segítségével a sérültet elszállítjuk a kórházba (pl. a hegyi mentők speciális sítalpon).
A fájdalom, a sérült terület vizenyője akupunktúrával eredményesen csökkenthető és megszüntethető. A megváltozott mikrocirkuláció pedig hatékony segítségként működik a sérült szövetek és a bevérzések felszívódásában, később pedig a csontszövet és az egyéb rugalmas ízületi vápák, pólyák regenerálódásában, újraépülésében. A sérülések rendkívül gyorsan gyógyulnak, ezzel jelentősen csökken a munkaképtelenség ideje. A tűk stresszoldóként rendkívül jól hatnak. Pozitívan hat az akupunktúra a frontérzékenységre és a reumás típusú fájdalmak enyhítésére. A sérült végtagot sokkal gyorsabban lehet rehabilitálni, újra mozgatni, s végeredményben helyreállítani a beteg életminőségét és munkaképességét. Az idősek pedig ismét önellátóakká válnak, s nem szorulnak külső segítségre.
Előzze meg a törést!
A cipőnk talpa legyen megfelelő mintázatú, rovátkolt, használjunk sétapálcát vagy egyéb segédeszközt, melynek nem csúszós a vége. Ha nem muszáj, ne menjünk ki, ha a jeges, havas, csúszós az út. Óvatosan szálljunk ki a tömegközlekedés eszközeiből vagy a gépkocsinkból. A zebrán való átkelésnél ki kell várni a zöld jelzést. Sofőrként pedig legyünk tekintettel a lassabban közlekedő gyalogosokra, mert megnövekszik a féktávolság hossza!
Dr. Balázs Tibor
A szerző az aneszteziológia, az intenzív medicina és az akupunktúra szakorvosa